Közös képzelődés

Carl Jung, a híres svájci pszichiáter közismerten érdeklődött az okkult tudományok iránt. Semmilyen paranormális jelenség nem kerülhette el a figyelmét.

 

Legkülönöseb élménye feltehetőleg 1913-ban történt, amikor egy barátjával felkeresték Galla Placidia sírját Ravennában. A pszichiáterre mély benyomást tett egy mozaik, amelyen Krisztus a kezét nyújtja a hullámokba merülő Péternek. Jung és a barátnője húsz percig tanulmányozták a mozaikot, majd a keresztelés eredeti szertartásáról beszélgettek. Jung nem felejtette el a műalkotást. Akart róla egy fotót, de nem talált.

 

Amikor visszatért Zürichbe, megkérte egy Ravennába utazó barátját, hogy szerezzen neki egy képet a mozaikról. Az eredmény meglepő volt és rejtélyes: a mozaik, amelyet Jung és a barátnője láttak, nem létezett. Jung ezt elmondta útitársának, aki nem akarta elhinni, hogy ketten ugyanazt képzelték vagy hallucinálták. Az igazsághoz azonban nem férhetett kétség: a keresztelőkápolnában soha nem volt ilyen mozaik. "Mint tudjuk - írta Jung -, nagyon nehéz meghatározni, ha két ember ugyanazt látta, és hogy mennyiben egyezik meg a két tapasztalat. De ebben az esetben biztos voltam benne, hogy kettőnk látomása a főbb vonalakban mindenképpen megegyezett. Jung később "élete legkülönösebb élményeként" jellemezte a ravennai esetet.