A megszállott leány
Giuseppe Verardi 19 éves fiatalember holttestét a Siano és Catanzano közötti híd alatt találták meg. Csak alsónemű volt rajta, ruhái szétszórva hevertek körülötte. Mindez 1936. február 13-án történt, és a városi hatóságok úgy ítélték, hogy öngyilkosság történt. A fiú szülei kételkedtek ebben, mivel sérülései sokkal komolyabbak voltak annál, mint amit a tízméteres zuhanás okozott volna.
1939. január 5-én különös eset történt. A 17 éves Maria Talarico, aki nem ismerte Giuseppe-t és a családját, éppen a hídon ment át a nagyanyjával, amikor hirtelen térdre rogyott, és delíriumba [tudatzavarba, önkívületbe] esett. A nagyanyja egy járókelő segítségével végül hazakísérte. Amikor a lány magához tért, már nem Maria volt. Idegen férfihang szólalt meg a szájából, és azt állította, hogy ő Giuseppe Verardi.
Giuseppe szelleme teljesen hatalmába kerítete a lányt, még levelet is írt az anyjának a saját kézírásával. Ugyanezen a napon, este a kísértet különös tettre kényszerítette Mariát, amelyben újraélte az utolsó estéjét Sianóban. A lány (illetve Giuseppe) eljátszotta, hogy iszik és kártyázik. Rengeteg bort ivott, bár Maria soha nem fogyasztott többett egy pohárkánál étkezés után. Ezután verekedést színlelt a kártyapartnerekkel, amely feltehetőleg a hídon zajlott le. Giuseppe anyja másnap meglátogatta Mariát. A szellem azonnal megismerte, és leírta a sérüléseinek jellegét. A gyilkosait is megnevezte, akik közül csak kevesen éltek már Sianoban. Verardi asszony később hazatért, és imádkozott, hogy a fia szelleme távozzon a lány testéből. Maria ezen a napon, még mindig megszállott állapotban, elment a végzetes hídhoz. Levette a ruháit, és pontosan úgy feküdt le a földre, ahogyan Giuseppe-t megtalálták. Néhány perc múlva a lány magához tért, és semmire sem emlékezett.
A sajtó sokat foglalkozott Giuseppe Verardi kísértetének visszatérésével 1939-ben. Ernesto Bozzano, aki akkoriban Olaszország talán leghíresebb lelki jelenségekkel foglalkozó tudósa volt, tanulmányozta az esetet, és 1940-ben beszámolót írt róla.
|